A lehető legunalmasabb bejegyzésem fog következni. Már nyolc éves korom óta írok minden egyes nap egy-egy bejegyzést, de ilyen még nem történt. Itt vagyok tízen évesen, alig van hátra egy hét a nyárból és halálra unom magam. Mások épp strandolnak, vagy túráznak, addig én egy ablakban ülök és próbálom papírra vetni szenvedésem. Egy pillanat. Azt hiszem történik érdekesség még a nap folyamán. "Új szomszédok!" sikítottam, amint megláttam az utcán néhány munkást akik egy kamionból szerencsétlenkednek ki egy francia ágyat. De állj állj állj!! Ezek felnőttek. Vágódtam vissza a kedvenc ülőhelyemre. Nem hiszem el!!! Egyetlen korombeli nincs a környéken. Mégis mit vétettem?! Mérgelődtem, mikor eszembe jutott, hogy ezek mennyire megbánják, hogy ideköltöztek. És talán hangot is adtam a bennem lakozó ördögi kacajnak, mert apa ijedten nyitott be a szobámba.
-Minden rendben?-kérdezte aggodalmasan, mire én egy "upsz" szócskát hallattam, apa pedig egy "na ennek is meg ártott a meleg" arcot vágott és kiment. Most már békésen szövögethettem a szörnyű tervem. Visszaültem az ablakba és néha néha felkacagtam azon, mennyit szenvednek azok a munkások egy-egy bútordarabbal. Majd két órán keresztül kerestem a legmegfelelőbb csínyt, de kudarcot vallottam. Ez hogy lehet? Én? A legnagyobb bajkeverő??! De ekkor bevillant. Valahogy mégis kell az újakat üdvözölni. Tálán régi módi, de kezdésnek megteszi. Lerohantam egyenesen a konyhába, kivágtam a hűtő ajtót, mire a apu megszólalt:
-Ha a sütire fáj a fogad, gyorsan felejtsd el.- szegeződött rám a szúró tekintete a szemüveg mögül.
-Ugyan, csak elakartam vinni nekik. Azt ugye szabad?
-Ha nem eszed meg.-vágta rá. Mióta anyával elváltak azóta szeret rám hagyni dolgokat. Kivettem a tálat és vittem nagy büszkén egyenesen a szomszédba. Hatalmas vigyor kanyarodott az arcomra. De még mekkora mikor becsöngettem. Visszafojtva próbáltam értelmes fejet vágni. Hallom ahogy a kulcsot kotorásszák elő, ahogy a kulcs elfordul a zárba. Nyílik az ajtó. "ÜDDV A SZOMSZÉÉÉDBAN" üvöltéssel nyomtam srác arcába a habos pitét. Várjunk! Srác?? Ajajaj!! Méghozzá korombelei. Méghozzá helyes! Kék szemű, szőke és pités.-Ugyan.-vágta rá és néhány pillanat és pitébe fürdette meg az arcom.-Azt gondoltad csak te készülsz ilyennel?!- nevette el magát. Azt hiszem a sors kegyes mégis hozzám, mert a lehető legjobb szomszédot kaptam ajándékba.
-Luke Hemmings.-mosolyodott el.
-Danierys Elwood.- vigyorogtam én is.
-Kinn akarsz állni vagy be is jössz. Vagy úgy jó neked pitésen kinn álldogálni?-és meg se várta a válaszom és behúzott.-Mit szólsz egy menethez?- mire én egy "mit akar ez" arccal nézem rá.Vette a lapot és kicsit zavartan fürkészte a földet.- Videó játékra gondoltam.- s megtörölte az arcát, majd nekem is átnyújtott a törölközőt.-Szólíthatlak ugye Dani-nek? Túl hosszú neved van.
-Persze.-igazából nem tudtam mi bajom, soha nem volt bajom a barátkozással.De ő valahogy más.
-Mi van'?-bökött vállba.
-Semmi.-válaszoltam igen választékosan. -Mért költöztetek ide?
-Igazat megvallva én sem tudom. A szüleim folyton utazás lázban égnek, mindig utazunk. Soha nem maradtunk tovább egy évnél tovább.-szomorodott el.-Nincsenek barátaim.
-Még nincsenek.-mosolyogtam rá és átkaroltam a vállát.
-Igazad van. Mert már van.-és megajándékozott egy percre a szép tekintetével. Tényleg szép volt. Most nem kell azzal húzni, hogy: " valaki szerelmes" mert nem ...
Felértünk a szobájába.
-Látnád az enyém -és ráhuppantam az ágyára, ami nagyon kényelmes volt.
-Majd leellenőrzöm. Nem láttam még kupis lány szobát, mondjuk lány szobát se.- csatlakoztatta a vezetékeket majd ő is rádőlt az ágyra.
-Hidd el nem különb mint a tiétek fiúk.-erre mind ketten egyszerre nevettünk fel. Gyilkoltuk egymást a játékban és az valahogy olyan gyorsan eltelt ez a nap hogy be is sötétedett.-Luke, mennem kell. Hisz én csak a sütit kézbesítettem.-raktam le a kapcsolót.
-OK. Kikísérlek.-s eközben Luke szülei is megérkeztek.-Jó éjt Dani.- húzódott egy felfelé húzódó görbe vonal az arcára.-Holnap?- mire hevesen bólogattam.-Akkor holnap csöngetek...
Kedves naplóm!
Úgy hiszem ezzel vége az unalmamnak is. Mégis van kegyelem ebben a világban és még meg is szánt. Így ezzel a nappal egy legjobb barátot szereztem, akivel egy életen át jóba leszünk. Vagyis remélem. Mára ennyi. Holnap ígérem írok
. (:
Ez nagy volt" mit szólsz egy menethez". Szakadok
VálaszTörlésKöszi :)
VálaszTörlés