Halloween

Kedves naplóm!
2010. november 1. független attól, hogy nálunk, nem is annyira hivatalos ez a "hálovín" azért mégis az emberek többsége, ugyan úgy tartja, mint mondjuk Amerikában. Ugyanazok a hülye szokások. Nem mintha nem élvezném, mert minden évben rendszeresen járok cukrot gyűjteni és nem érdekel, hogy elsős gimnazista vagyok. A kísértet sztorik és az ijesztgetések is hasonlóak. Néhányan túlzásba is esnek vele, tavaly például az egyik volt osztálytársaméknál egy gigantikus pók csücsült a ház tetején. Félelmetes, hogy mit ki nem találnak. Ennyi elég is volt az elmélkedésből is.
Tegnap megbeszéltem Ash-l a dolgokat. Nem folytathattuk, igaz az a kis "együtt töltjük a délutánt" sztori egész jól alakult, és nem tagadhattam le, hogy jól éreztem vele magam, mert az úgy nem lenne fair. Tényeket kellet kimondanom, nem pedig összevissza hordott caflangot. Fájt, de mégjobban neki. Jól tudtam mit érezhetett. Lelehett az arcáról is olvasni a szomorúságot, a kudarcot, a csalódotságot és a fájdalmat, ez mind keveredett. Az ajka szélébe harapott és türte, ahogy hozzá beszéltem. A vártnál jobban vette a lapot, az is igaz, de szörnyen érezte magát. Azt hittem ott, akkor mindent elszúrtam, és nem lehet semmit jóvá tenni, az a vonat elment messzire a barátságunkkal együtt.
Ma, mivel nem volt tanítás Luke átjött és mindvégig az apró-cseprő dolgaival untatott. Az ágyon ültünk, míg én a falnak döntöttem a fejem ellenben ő az ágyrugóját tesztelte, ugyanis azon ugrált.
-Na gyere te is. Jó buli lesz.-kérlelt, hogy tartsak velük az este.
-Már mondtam, nincs kedvem hozzá. Eddig egyszer sem hagytam ki, de most valahogy nem kívánkozok menni.-ingattam a fejem.
-Jaj, ne már. Ott leszek én és Calum, meg az osztályból is egy csomóan.-egy hatás szünet-Senki nem bírhat rá, hogy elgyere?-biggyeztette le a száját.
-A-a.-ráztam hevesen a fejem, ugyanakkor nagyon imponált, hogy ennyire ragaszkodik, ahhoz, hogy vele tartsak.
-Akkor, ez már felesleges lesz, de azért próba szerencse.-és  kirohant a szobámból, le a lépcső, majd beengedett valakit. "Mint aki otthon lenne." Végig dőltem az ágyon, majd farkasszemet néztem a plafonnal. Ugye mondanom sem kell, hogy ki győzött.
-Kop-kopp.-hallottam meg egy ismerős hangot amitől elmosolyodtam.
-Gyere már!!!!-kacagtam fel és rászegeztem a tekintetem az ajtóra, ami csak résnyire nyílt ki.-Nagyon vicces.-majd felpattanta, az ágyból, s kitártam az ajtóm, majd behúztam a mögötte rejtőzködőt.-Már vagy ezer éve nem láttalak.-szorítottam jó erősen magamhoz. Mikor elengedtem Luke állt sorba az ölelésért.-Hé! Te alig tűntél el két percre. Mért kapnál? Egész délelőtt itt vagy nem elég ez?-meredtem rá szúró szemekkel, de a kemény arc mögött örültem, hogy velem töltötötte a szabad idejét.-Na gyere te is.-tártam szét a karom nagylelkűen, de arra nem számítottam, hogy mindketten rám ugranak teljes erővel.-Miután palacsintát csináltatok belőlem, igazán leszállhatnátok rólam.-erre csak egy bizonyos "a-a" morojlást hallottam és a súly még mindig változatlan maradt. Körülbelül tíz perc után megelégeltem és harcba szálltam a két fiú ellen, igaz kicsit, de tényleg csak egy ici-picit fölényben voltak, de különösen nem izgatott. Be kell valljam kudarcot szenvedtem, ez miatt a következő időben a földre kényszerültem, ők pedig elfoglalták az ágyat. Fő az udvariasság.
-Biztos nincs kedved együtt halloweenezni velük?-pislogott nagyokat Cal, amire csak a fejem ráztam.-A kedvemért sem?
-Hááát...-mentem bele egy kis nyaggatás után.-Rendben, de csak a kedvedért.-mosolyogtam
-Hé! Igazságtalanság!-durcizott be Luke és összefonta a karját.
-Ne kezd megint!-ordítottam rá, amire kicsit összerezzent. Pár óra múlva a fiúk idegeskedve vártak a bejáratnál, de én csak nem érkeztem meg. Öltözködtem, hisz nem mehetek akármibe az utcára.
-Te hová készülsz?-kérdezték rémisztően egyszerre, amint megláttak kalózjelmezben.-Azt hiszem félre értetted. Mi a vidámparkba megyünk.-magyarázták. "Ó én hülye!" csaptam a fejemhez.
-Akkor még egy pillanat.-meg sem várva a valaszt száguldottam vissza az emeletre. Röpke tíz perc után egy újabb ruha kollekcióban jelentem meg, és úgy vigyorogtam mint, a tejbe tök.-Mire várunk még?-ugrottam ki az ajtón.
Ötödik óta nem voltam a vidámparkban, és olyan boldog voltam, hogy így alakult. Számomra az a hely mindigis olyan varázslatos volt, az óriás kerék, a hullámvasút, az elvarázsolt kastély, a kísértet alagút, a tükör terem és a hozzájuk hasonló, kipróbálásra váró dolgok. Visszafojtott lélegzettel kapaszkodtam bele Luke dzsekijébe és álltunk be a sorba. Rengetegen voltak, ugyanis mint az utóbb megtudtam, ingyenes volt a belépő. Mire nagy nehezen beértünk már besötétedett, de így volt a buli. Mindent ki akartunk próbálni. Mint kisgyerekek a cukorboltban, kategória, úgy rohangáltunk a játékok között. A terveink között, úgy szerepeltek, hogy igzgalmassági sorrendben szállunk fel mindenre, így utoljára maradt a szellemvasút. A két fiú azonnal bepattanz egy kiskocsiba engem hátra hagyva.
-Ne, én egyedül nem merek.-nyöszörögtem utánuk, de ez ,ár felesleges volt.
-Velem mersz?-szólt hátulról egy hang, de mire válaszolhattam volna a "vasútas" srác belökött egy kocsiba és mellém Ashton pattantbe. Csak az ellenkező irányba bámultam nem mertem vele szembe nézni.-Amn...-itt kereste a megfelelő szót, hogy beszélgetést el tudjuk kezdeni.-Figyelj, én sajnálom.-erre én egy olyan "mi bajod" fejet vágtam.-Gondolhattam volna, hogy ez lesz, nem akartam semmit erőltetni. Csak tudod, szép lett volna. Mindegy, jó, hogy így alakult. Barátok azért??-még mindig nem értettem ezt a logikát, de a barátságra hevesen bólogattam.-Hallod, szurkolok nektek?-kacsintott rám
-Hogy kinek és minek??!-ráncoltam össze a szemöldököm.
-Hát nektek, neked meg Luke-nak.-na jó ezt most mért mondta?! Én meg ő...na azt kétlem, de pont neki kell ezt mondani?!
-Ashton, most fogom utoljára elmondani, jól figyelj: CSAK BARÁTOK VAGYUNK!!!-üvöltöttem teljesen kikelve magamból, mert nem értem, mi olyan bonyolult egy fiú lány barátságban.
-Nyugi, csak, kívülről...tudod mit hagyjuk.-fejezte be mielőtt még valami rosszat mondott volna. Megindult a kocsi, lassan döcögve haladtunk a sötétségbe, és egyre jobban élesedtek a sikítások, majd az idegörlő léptek a hátunk mögött. Egy hirtelen kanyar, és egy csontváz ugrott ki elénk, mire én hatalmasat felsikoltottam, majd a kezemmel eltakartam a szemem és azt kívántam, hogy minél hamarabb kiérjünk.
-Shh. Ne félj.-húzta el a kezem a szemem elől és erősen megszorította a mellettem nyugodtam ülő srác, mire kibátorkodtam nyitni a szemem. Halvány lila színben jelentek meg a koporsók előttem, s mikor elhaladtunk mellettük, égtelen üvöltéssel nyílt ki a fedelük. A mennyezetről pókok lógtak le, s ha nem húztam le a fejem akkor beleakadtak. Már kezdtem hozzá szokni ezekhez a rémisztő dolgokhoz, mikor hirtelen leállt a kiskocsi, majd egy helyben elkezdett forogni, s fülsüketítő kacajt hallottunk minden felől. A pörgés kisvártatva megszűnt, majd újfent tovább haladtunk. Lassan kiértünk es az arcom újra a szabad levegő érintette, bár az most már csípős és hideg volt. A kijáratnál megpillantottuk Luke-t és Cal-t, amint épp az utat elemezték. Őket észrevéve, gyorsan elengedtük egymás kezét és zavartan kiugrottunk a kocsiból.
-Jó volt mi?-vigyorgott Luke, és ezek szerint neki nagyon bejött
-Jó, jó, de most már menjünk.-rángattam, mert már biztonságos helyen akartam tudni magam. Hazafelé úton végig úgy mentünk, hogy Luke-t átkaroltam, ő pedig vissza, ez így kicsit megnyugtató érzés volt, mivel, ha valamilyen szörnyeteg elragadna, akkor egyszerre kapjon elminket. Tudom ezt csak az én fantasztikus képzelőerőm adhatta ki, de mit is várunk tőlem.
-Jó éjt. Majd holnap találkozunk?-álltunk meg az ajtónk előtt.
-Hát nem tudom, de majd hívlak aztán megbeszéljük rendben?-mire ő erősen bólogatott.-Okés. Szép álmokat, szia.-öleltem meg búcsúzóul, majd végig néztem, ahogy átér az úton, s bemegy a házaba, majd én is hasonlóan cselekedtem.
Kedves naplóm!
Ez is megvolt, bár az igaz, hogy nem hiszem, hogy sokat fogok ezek után a sötétben járkálni, vagy aludni, pedig azt kellene. Mindegy is, most megyek jó éjt. Hamarosan írok. XX