Csak egy nap lógás

2010. szeptember 11. Az íróasztalomnál ébredtem. Kicsit kényelmetlen volt, de sikerült kipihennem magam. Ezen a reggelen egyedül mentem suliba, hisz a tegnapi után, nem is vártam el Luke-tól hogy együtt menjünk. De még mindig nem értem mért duzzogott be. Nem történt semmi komoly, de nem is érdekel, nem fogok vele foglalkozni. Kész. Majd megbékül! Nem, nem hagyhatom ezt, ő legjobb barátom, nem veszhetünk ezen a kis semmiségen össze. Na jó elég ennyi az elmélkedésből. Beértem a suliba és a szokásos úton jártam körül a folyosókat. Megkezdődött a tanítás, de Luke sehol nem volt. Rosszat sejtettem. Nem az a hiányzós típus, és nem az a fajta aki lóg a suliból. Akkor hol lehet? Már három óránk is eltelt és nem jött be. Azt hiszem ennyire még senkiért nem aggódtam, de ez komoly. Féltettem főleg a történtek után.
-Dani!!!-rántotta meg a karom teljes erőből valaki.- Baj van!
-Mi az?-fordultam hátra és Ashton-l találtam szembe magam.
-Luke! Ma nem jött suliba.-és nem hagytam, hogy befejezze.
-Ezzel nem mondasz újat.
-Ne kötözködj. Bajban van. Néhány haverom lóg ma a suliból és látták őt, de ez még nem minden. Elkapták a rendőrök.
-Ezt most nem értem. Hogy érted azt, hogy elkapták.-és azt hiszem ezt nem kellett volna megkérdeznem, mert ezt tudnom kellett volna.
-Színlelj beteget. 11.15-kor várlak a nagy kapunál.-és már tovább is állt. Én csak meredve néztem utána. Nem akartam lógni a suliból, de egész jól hangzott. Meg már magában az is csalogató, hogy Ash kért erre. Jó, jó ez egy kicsit gyerekesen hangzik, de benne többet láttam mint egy átlagos emberben, felnéztem rá, és nem csak azért mert egy fejjel magasabb volt nálam.
Minden jól ment, sikerült elhitetnem mindenkivel, hogy belázasodtam, meg hasonlók. Kinn a kapuba álltam, és Ash sehol. "Na jó, ha most ez egy rossz vicc, nem tudom mit csinálok vele." gőzölögtem, majd erre öt perccel megérkezett.
-Feltűnőbben nem tudtál volna várni?- húzott arrébb.
-Hamarabb nem tudtál volna jönni.-szóltam vissza.
-Tudod nem mindenkinek volt rajz órája. Nekem matekom volt.-mondta mogorván.
-Neked is mi bajod?- majd vállamra vettem a táskát és elindultam.
-Gyalog akarsz menni?- mire én hátra fordultam.
-Ha nem varázsolsz ide egy kocsit vagy egy motort jogsival, akkor nem.- vágtam egy olyan fancsari képet.
-Éppenséggel, van kocsi, viszont tizenhét vagyok, szóval jogsim még nincs. Csak majd tavasszal.-és kezdete volna ecsetelgetni, de én befogtam a száját.
-Értem, de nem mennénk?!
-De ideges valaki.-heccelt. Majd előrevágtatott a kocsihoz, beugrott, én pedig utána.-Jobb, ha bekötöd magad.- figyelmeztetett és egy hatalmas csikorgás és száguldtunk a kis kocsival, ami elég régi volt és, hogy finoman fogalmazzak, nem a legjobb állapotú kocsi. -Hogy tetszik?-vigyorgott, azon, hogy fülem-farkam behúzva kapaszkodtam az ülésbe.
-Inkább az útra figyelj!-figyelmeztettem, mert folyamatosan engem bámult, ami két dologért volt ijesztő. Egy ENGEM nézett az út helyett, kettő még nem volt jogsija, nekem meg életbiztosításom. Na jó ez azt hiszem három, de kiszámolja. A motor leállt és végre kiszállhattam, és hálát adtam az égnek, hogy ép bőrrel megúsztam. -Na és most merre?- erre ő csak intett én pedig követtem őt. Felrohantunk a lépcsőkön én pedig még mindig nem tudtam hol voltunk, de igazából, nem is érdekelt, hisz vele voltam.
-Várj meg itt. Hamarosan jövök.-azután ott hagyott egyedül, én pedig izgatottan figyeltem mit csinál. Csak egyszerűen lepacsizott a zsarukkal és néhány szóváltás után Luke-l jött vissza, kinek az arca égett a szégyentől. Sajnáltam, mert úgy mond a "halálos ellensége" segített rajta, és ő soha nem segített volna neki.
-Te meg mit keresel itt?-fordult felém ezek a kedves szavak kíséretében.- Mért kellett őt is belekeverned?-háborgott és Ashton fele fordult.
-Te keverted bele, ne fogd rám.-kezdtek bele egy újabb veszekedésbe.- Nem, hogy megköszönnéd, hogy anélkül kihoztalak onnan, hogy a szüleid megtudták volna.
-Jaj, és most legyek hálás. Na kösz' kihagyom.-makacskodott és már előre láttam, hogy nem lesz jó vége.
-Jó lenne.
-Hát, akkor meg végleg nem! Most azt köszönjem meg, hogy felvágtál előttem, meg Dani előtt azzal a tragaccsal, meg azzal, hogy jogsi nélkül vezetsz. Mit ne mondjak nagyon menő. Ja bocs, nem. Kihasználod szegény Dani-t, nem veszed észre, hogy teljesen beléd van zúgva? Nem. Ilyen egyszerű a válasz. És tudod mért nem? Mert elvakít az a nagyképűség. Szánalmas.-fejezte be a prédikációját én pedig próbáltam meghúzni magam, mert nem éreztem valami kényelmesen magam az után, hogy a "kis" titkom is kiderült. De Ash nem foglalkozott vele. Elfoglalta Luke monológja, amin nagyon felhúzta magát.- Ez van.-vonta meg befejezésképp a vállát a kis szöszi és ment volna a dolgára, de Ashton akkorát rántott rajta, hogy majdnem hátrazuhant. Persze és nem is ő lett volna, ha nem adja vissza. Kicsit hirtelen haragú, főleg, ha okot is adnak rá. Próbált volna visszaütni, de azért Ash sem volt kezdő így sikerült kitérnie előle. Luke, még ennek ellenére sem adta fel. Újra meg újra próbálkozott, míg nem sikerült egyet behúznia Ashton-nak. Itt kezdődtek a dolgok durvábbra fordulni, amit én nem hagyhattam.
-Srácok!! Fejezzétek be most!-álltam két tűzközé, mintha olyan sokat jelentett volna. Rám se hederítettek.-Ne akarjátok, hogy én is bekeményítsek.-fenyegetőztem, de még én sem tudtam mit akarok velük tenni. Úgy döntöttem próbálom őket elválasztani. Elméletben egész jól ment volna, de mondom csak elméletben, arra nem számítottam, hogy a valóságban milyen nehéz dolog ez. A pólójukat mondhatni téptem, úgy ráncigáltam őket el egymástól. Persze, hogy nem sikerült. Majd egy utolsó erőfeszítés és láss csodát! Sikerült, jó az is igaz, hogy Luke szerencsésen rám landolt, de ez csak részlet kérdés.
-Bocsi.-és még mindig rajtam feküdt, akkor valami átsuhant a lelkemen.-Na jó, azt hiszem felállok.-jelentette ki, ami nekem azért természetes lett volna.-Most már tényleg.-nézett mélyen a szemembe.
-Akkor?!-vontam fel a szemöldököm. Mire végre vette a lapot és feltápászkodott.-Haza mehetünk végre?-tettem csípőre a karom mikor végre két lábon álltam.
-Haza viszlek.-jelentette ki azonnal Ash, de én visszautasítottam.
-Inkább buszozok, ha megengeded Luke!-néztem féltekintetemmel a mellettem álló fiúra.
-Persze.-mosolyodott el és megölelt, jó szorosan. Nem tudom, hogy a célja az volt-e, hogy összepréselje a belső szerveimet, de ennek ellenére tökéletesen sikerült neki.
-Akkor, szia.-mondta csalódottan Ash, de neki is meg kell érteni, hogy nem választhatok kettőjük közül.
-Már köszönni sem tud.- súgta nekem Luke
-Ne már. Ne kezd.-löktem oldalba. Felszálltunk a legelső buszra ami jött és nagy boldogan mentünk haza, bízva abban, hogy a szüleink nem jönnek rá erre a kis iskolakerülésre.
Kedves naplóm!
Így történt az mikor egy nap alatt összevesztem, majd kibékültem a legjobb barátommal. A különös ok pedig amiért Luke került az iskolából, a mostani percig homályos, de már szerintem lényegtelen. Most mennem kell. Hamarosan írok. XX