Felfüggesztve

Kedves naplóm!
2010. szeptember 12. péntek. Végre az utolsó nap és HÉTVÉGE!! Erre vártam amióta elkezdődött az iskola. Már vagy egy hete elkezdődött, és még van sokszor ennyi idő. Nem lesz ez így jó.
Ezen a reggelen újból együtt mentünk a suliba, és kivételes, alkalom volt, hogy nem terveztünk semmi rosszat erre a napra. Így ez egy átlagos tanításnak ígérkezett. Már vagy egy teljes órát végig ültünk és nem történt semmi, végül is ez várható volt, mert nem csináltunk semmi csínyt. Tudom, tudom beteges, hogy pont most nem, de így sem maradtunk ki a kalandból. Jelző csöngő után nagy erővel, kis híján betörték a terem ajtaját, és sejtelmesen váltott valaki néhány szót a nyelvtanárnőkkel. Mi csak izgatottan figyeltünk és akkor még nem tudtuk. Nem tudtuk, hogy minek keresnek. Ránk nézett a tanárnő véres szemekkel és harsányan kiabálta a nevünket és küldött az igazgatói irodába.  Először csak egymásra néztünk értetlenkedve, és kezdtünk magyarázkodni, hogy nem csináltunk semmit. De már a másodszori szólításra fogtuk magunkat és kimentünk. Nem értettünk semmit. Most tényleg ennyire pikkelnek ránk, vagy csak rájöttek a tegnapi lógásra, na az nagy baj lenne. Az iroda előtt állt még egy pár srác és, azok is olyan értetlen arcokat vágtak mint mi.
-Ti is itt?-jött oda hozzánk Ashton is.-Nehogy, el szóljátok magatokat a tegnapról. Meg se említsétek.-figyelmeztetett.
-Mégis mekkora baromnak nézel?!-háborgott Luke.- Nem elég, hogy itt vagyunk miattad, még hülyének is nézel.
-Miről beszélsz?! Kivételesen én nem csináltam semmit, szóval állj le. Meg nem tudom mért kell azon lázongni, csak azért mert szóltam, hogy nem akarok még valami bajba kerülni. Nem festeni valami jól a tovább tanulási papíromon egy-két felfüggesztett nap.-próbált higgadt maradni és valamelyest sikerült is neki. - Időben haza értél?- fordult felém.
-Túl hamar is.-mosolyogtam rá, de az arcomról azonnal le is törlődött a vigyor, mikor behívtak. Hárman egyszerre mentünk be. Némán ültünk az igazgatóval szemben és lehet, hogy épp azzal volt elfoglalva, hogy ő nyerje meg a farkasszemet, mert a szeme rezzenéstelen volt. De végül feladta. Az orrunk elé nyomott egy képet, amely őt ábrázolta, csak annyiban hibázott, hogy borosta és egy kunkori bajusz volr ráfirkantva. Igazat megvallva egész jól állt neki.
-Magyarázatot kérek.-meredt ránk kidülledt szemekkel. Talán nem volt odaillő de mind hárman akkora nevetésben törtünk ki a kép láttán, hogy nem tudtuk abba hagyni. Még nem láttam hasonló illusztrációt, de ez mindent vitt. Egy dolgot viszont nem értettem, mért akarják a mi nyakunkba varrni ezt az egészet, mikor közünk sincs hozzá. Gondolataimnak viszont Luke adott hangot.
-Nem értem mért minket vádolnak ezzel. Ennyire profik még mi sem vagyunk, és sajnos elég bátrak sem.-mondta halkan.
-Hogy honnan, mert a hátuljára rá van írva egy rövidítés "LAD"! Csak innen.- mutatta meg a hátlapot.
-Na jó, elhiszem, hogy csináltunk már több fejfájást az iskolának, de ennyire logikátlanok még mi sem vagyunk, hogy odaírjuk a monogramunkat. -értetlenkedtem és próbáltam hárítani a vádat.
-Akkor mégis ki más lenne "LAD"?! Hanem Luke Ashton és Danierys.
-Bárki más az iskolából.-fonta össze a karját Ash.
-Jó, ennek a dolognak még a végére járok, de tegnap egy igen érdekes dolog történt. Mind a hárman hiányoztatok. Hol jártatok.
-Otthon.-vágta rá azonnal Ashton.- Rosszul lettem, tanúm rá a matek tanárom.
-Én is.-mondtam azonnal utána.
-Már iskolába sem jöttem a betegségem miatt.-színlelt Luke is.
-Kicsit nem feltűnő, hogy pont így hárman?- vonta fel a szemöldökét.
-Nem.-vágtuk rá egyszerre.
- Van rá szemtanú, hogy hol voltatok.-folytatta az idegőrlő beszélgetést, és amint ezt meghallottam azonnal rám jött a pánik roham, majd szépen mindent kitálaltam. Ott helyben süllyedtem volna el, mikor megláttam a két fiú vörös tekintetét, és ekkor jöttem rá, hogy a kedves igazgató, nem is tudott semmiről, csak egy fordított pszichológiai valamit mondott, aminek én sikeresen bedőltem. A kellemetlen társalgást egy ajtó nyitás zavart meg, és olyan sürgős dolog történt, hogy azonnal el kellett hagyni az irodát. -Mégis mi alapon vádolnak meg minket ezzel. És Danierys igazán köszönöm, csak abban reménykedj, hogy elfelejti mire legközelebb behívat.-förmedt rám Ash jogosan.
-Hagyjad már. Megint azt hiszed körülötted forog minden. Ő ugyan úgy saját magát is bajba keverte ezzel, nehogy már te háborogj.-jól esett Luke-tól ez a védelem, de tudtam, hogy én nagyban hibás vagyok. Mért kellett kitálalnom?! Vagy csak megszólalnom, mikor tudván tudom, hogy ha én megszólalok akkor baj csak baj lesz. A fejem törtem, hogy ezt mind hogyan tudnám helyre hozni, de semmi ötletem nem volt. - Szerintetek mi volt az a nagyon fontos dolog?-ült le a földre Luke.
-Passz, de egy gyereket is vittek be.-bökött fejével az ajtó felé Ash. A kulcslyukon próbáltunk bekukucskálni, hogy kiről beszél, de csak hátulról láttuk a srácot. Nem ismertük, de úgy tizedikesnek saccoltuk.
-Vajon mit csinált?-kérdeztem, de választ nem kaptam, mert rajtam kívül senkit nem érdekelt. Kicsivel később minket is behívtak, és mi történt?!  A fiú színt vallott és elmondta, hogy ő pingálta ki a képet, csak azért, mert féltékeny volt.
-Sajnálom, lehet, hogy kicsit túlzásba vittem a dolgot. De annyira feldühített, hogy most jöttetek és képesek voltatok egy egész iskolát bevonni abba, hogy álljanak ki az akaratukért, és, hogy olyan lazán veszitek a dolgokat, miközben minden jól megy és mindent megúsztok. Ez annyira igazságtalan dolog. Alig kezdődött el egy hete a suli és mindenki rólatok beszél. Ez elképesztő.
-És ezért akartál belehúzni a csávába, szép dolog mondhatom.
-Én nem most jöttem. Lassan három éve itt vagyok ebbe a ... szóval itt. Engem mért kevertél bele.-állt fel ingerülten Ashton.
-Nem tudom.-ingatta a fejét és a tekintetét a földre szegezte.
-Ezzel nehogy azt hidd, hogy vége. Suli után készülj!-fenyegetőzött majd kiszáguldott a teremből és bevágta maga mögött az ajtót. Ez elég merész dolog volt, vagyis én biztos nem csináltam volna. Hallottam, hogy az igazgató odasúgja a mellette álló nőnek: "Ezt már meg lehet szokni. Mindig eut csinálja. Ha így folytatódik naponta kell a falat festeni." Ezek szerint elég jártas az irodában és gyakran ilyen kedélyű.
-Ezt megúsztuk.-karoltam Luke-ba mikor már kinn álltunk az iroda előtt.
-Hisz tudod mi mindent.-próbált poénos lenni, de nem sikerült neki.
-Ne erőltesd ez nem vicces.-veregettem meg a vállát és visszamentünk órára. Vagyis csak tíz percre, mert eléggé elhúzták az időt. A mai nap nem kellett szemetet szednünk így a hét utolsó napján időben otthon... akarom mondani lettünk volna, HA, nem szabadul el a pokol az udvaron. Ash betartotta az ígéretét, mert mikor kiértünk egy "box meccs" fogadott. Már csak ez hiányzott. Úgy gondoltuk mi nem avatkozunk bele, hisz volt elég izgalom mára. Volt ez a véleményünk, míg nem belénk nem kötöttek. Persze ilyenkor az ember nem érzi azt, hogy oké hagyjuk, felesleges idő pocséklás, ilyenkor az agyunk csak két szót hajtogat "ADD VISSZA."  Így mi is belekeveredtünk elsőkként a buliba. Akkor még nem gondoltuk, hogy ez súlyos következményekkel jár. Három napi felfüggesztés. Fantasztikus!!! Még ez kellett.
-Legalább van idő dobolni.-vigyorgott Ash és úgy tett mintha kicsit sem érdekelte volna. De én tudtam, hogy ez nem jött jól neki, hisz ez már beleszámít a tovább tanulásába is.
-Nekem mondod. Egész napot a gitározásnak fogom szentelni.-hencegett Luke, csak azért, hogy felvágjon, hogy ő is játszik valamilyen hangszeren.
-Aghr! Zenészek!!!- egy pillanatnyi hatás szünet.- Már tudom mért dob.-mosolyogtam Ash-re.
-Ez a mániám bocsi.-vigyorgott vissza.- Na jó most mennem kell. Kellemes felfüggesztést.-intett és el is ment.
-Neked is.-mondtuk egyszerre, majd mi is haza fele vettük az irányt.
Kedves naplóm!
Egy jó tanács. Akármi van ne keveredj verekedésbe, mert úgy is igazságtalanul fognak igazságot szolgáltatni. Így történt életem első felfüggesztése, azt nem mondom, hogy egyben az utolsó, mert nem. De ez akkor is egy szép kezdet. Remélem érted az iróniát. Na most  mennem kell, hamarosan írok. XX