2010. szeptember 1. Az első nap a táborból. Minden idők legizgibb táborára számítottam, de attól félek hatalmasat tévedtem,hisz eddig csak egy átlagos napnak tűnik, de ez csak az első nap. Majd meglátjuk, mit hoz a többi nap. Addig is ez történt ma.
Reggel hétkor az óra csörgésére riadtam. Szörnyű érzés volt. Álmosan kikászálódtam az ágyból, ami nem volt valami élet dús. Elintéztem a reggeli dolgokat és lecuccoltam az életfeltételeimet a táborra. Mire nagy nehezen, betuszkoltam a csomagokat a csomagtartóba eltelt ezer év, na jó csak negyed óra, de akkor is az idő az mégis idő. Elindultunk nagy szenvedések árán. Izgatottan nézelődtem ki a kocsi ablakán és azon elmélkedtem milyenek lesznek az új osztálytársaim. Végre megérkeztünk. Kiugrottam az autóból és már repültem volna a többiekhez bemutatkozni, mikor az ünneprontó apám utánam szól.
-Ugye tudod, hogy csak öt napra megyünk.-nevetett Luke azon, hogy mit nem szerencsétlenkedek össze. Mondjuk lehet, hogy jogosan mondta, mert egy bőrönd, útitáska, sátor, hálózsák és egy karton ásványvíz kíséretében érkeztem.-Hadd segítsek valamit.
-Ó, köszi.-és a kezébe nyomtam a bőröndöt.
-Csak vicc volt.-adta volna vissza a bőröndöt, de én már nem vettem vissza. Legalább megtanulja, hogy ilyenekkel nem kell viccelődni.
-Csak hozzad nyugodtan és vigyázz nehogy összerázd ami benne van.
-Nehogy!-ismételte, majd végül beért engem.-Na jó most már itt van.-és ledobta a csomagom.
Ahogy láttam mindenki ott volt a leendő osztályomból. Végig tekintettem az arcokon, de nem dobódtam fel annyira. Egy helyes srác nincs. Kivétel Luke, de ő más. A lányok, meg meg plázacica beütésűek. De vannak itt stréberek, Star Wars fanok, és őrült rajongók. (az osztály tagjait lásd az "osztályom" című kis fülön) Nagyon megnyerő. Remélem ezek az arcok azért jó fej srácokat rejtenek. Eljött a bemutatkozás ideje. Egyenként be kellett mutatkozni. Én valahogy nem akartam, félek emberek előtt szerepelni, főleg úgy, hogy legtöbbjüket, nem is ismerem. Rám került a sor. Az előttem lévők, mind nagyon megnyerők voltam, nagyon gáz lenne, ha utánuk beégnék. A félelmem beigazolódott. Mégis ki gondolta volna, hogy nem szeretik Ed Sheeran-t, és azt, hogy lenézik aki szereti őt. Ez rosszul esett. Szívesen elsüllyedtem volna, de azt sajnos nem tudok, így tűrnöm kellett a tekinteteket. Utánam Luke jött. Nem számítottam arra amit mondott. Kiállt mellettem és elmondta, hogy ő is mennyire szereti Ed Sheeran-t. Meg, hogy tőle tudja a legtöbb számot gitározni. "Aaaa! Gitározik! De cool!!"-képzeltem el ahogy a kedvenc számom játssza.
-Köszi.-súgtam oda neki, mikor visszaült mellém.
-Mit?-értetlenkedett
-Amit mondtál.-néztem rá és elmosolyodtam.
-De, én azt azért mondtam, mert ez az igaz. Szeretem a zenéjét. Van egy olyan élet felfogása ami irigylésre méltó. De ha nem szeretném, hidd el akkor is azt mondtam volna, hogy szeretem, csak miattad, hogy ne legyen olyan kínos.-magyarázta és közben átkarolta a vállam. Én csak bólogattam és kezdtem elfelejteni a bemutatkozós bal lövésem. Ezzel el is telt egy délelőtt. Eljött az idő a sátor állításnak.
-Te építed fel!-nyomtam Luke kezébe a sátrat és meg sem vártam a válaszát. Pár perc alatt felépítette, mint valami építő mester, jó mondjuk egy sátor építéshez nem kell nagy tudomány, de bevallom én nem bírtam volna felállítani.-Csak ekkora?-meredt Luke elkerekedő szemekkel a sátorra.-És ráadásul a színe.
-Három személyes és mi bajod a lilával??-tettem csípőre a kezem.-Nyugi el fogunk férni.-nyugtattam, de a képen tényleg nagyobbnak látszott. Bele pakoltunk és épp annyi hely volt, hogy befeküdjünk mindketten. Mondjuk nem tornázni találták fel, de ez akkor is durva, hogy három személyes és ketten alig férünk el benne. Az udvariasság megszólalt Luke-ból, mert keresztbe feküdt sátorba, nehogy véletlen én is beférjek mellé.-Naaa! Menj arrébb!- kiabáltam rá és hozzá vágtam párnám.
-Hé! Ez mire volt jó?!-vonta fel a szemöldökét és elkapott a derekamnál és elkezdett csikizni. Bő egy hét alatt sikerült kitapasztalnia hol vagyok a legcsikisebb, ennek köszönhetően az én sikításom töltötte meg a tábort.
-Luke elég volt!-sikoltottam és az arcom vörösbe burkolózott.
-Dehogy volt.-nevettet, majd újra elkezdett mozogni a sátrunk. Persze ezúton már én is visszacsikiztem, de mákomra ő nem volt csikis.-Na még egy kicsit.-és teli szájjal nevetett velem együtt.
-Gyerekek! Nem kellene.-húzta le a zippzárt a tanárnő.-Tudjátok...-kezdett volna bele a mondandójába, de meglátta a pozíciónkat. És egy "uramisten" szóval vissza hátrált. Végül is ki nem szörnyedt volna vissza, mikor egy fiú épp a lányon ül és a lány pedig sikoltozik. Luke-l már kezdtük ezeket a félreértelmezett dolgokat megszokni, mivel egy fiú lány barátság önmagában elég szokatlan. Kihasználtam ezt a pillanatot és sikerült Luke felé kerekednem, így most ő került alulra. A délután így folytatódott. Hecceltük egymást és énekeltünk. Igen ez még egy olyan dolog rólam amit nem tudtok, jó hangom van, vagyis inkább tűrhető. Így telt el az első nap a táborból. Sok-sok nevetéssel és a vártnál talán egyszerűbb, de mégis élményekkel teli.
Kedves naplóm!
Tábor első napja. Igaz még a napnak nincs vége, de leírtam az eddigieket. Holnap írok. Most mennem kell vacsorázni ;) Kíváncsi vagyok, hogy főznek a tábor konyháján. Mert ebédet még hozni kellett. Na jó tényleg megyek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése