Egy szőke színre lépése és távozása

Kedves naplóm!
2010.augusztus 31. Pár napja még csak gondolni sem mertem volna, hogy egy egyszerű deszkás balesettől az utolsó napokat ágyban töltöm. De még ha ennyi nem lett volna elég.
2010.augusztus 29., még fény derült apa késői érkezésének okára. Tizenegykor haza kívánkozott jönni, de nem egyedül. Számomra egy vad idegen nő jelent meg apa oldalán, aki kicsit sem volt szimpatikus. Már a kinézete sem volt biztató. Fekete szemű, tőlem magassarkúban is egy fejjel magasabb szőkeség, aki kicsit elvetette a sulykot a sminkkel. Szája vastagon kenve vér vörös rúzzsal és vastagon ki volt húzva a szeme. "Jaj! Egy millió végtelen nő él a földön és neki pont ezt a nem akarok csúnyát mondani nőt választotta."  Már csak ez a szőke, Mimi nevezetű nő hiányzott, aki sikeresen kitúrt apa "kedvencek listáján az első helyéről".
Majd széthasadt a fejem de le kellett mennem jó pofizni. Nem mondtam el a fájdalmam, hisz mért untatnám őket a problémáimmal, így csak mosolyogtam tettetve.
-Szia kicsim. Remélem nem unatkoztál . Gondoltam elviszem Mimit moziba. Még nem is meséltem neked róla, mert úgy gondoltam majd személyesen megismeritek egymást.-mesélte és közben bemutatott minket egymásnak. Történt ez még a gördeszkás baleset napján. Másnap reggel kivel találtam szembe magam? Pontosan. Mimivel. -.- Mivel a közelségét sem bírtam elviselni ezért visszavonulást indítottam a szobámba. Kicsivel később apa jött be a szobámba.
-Mért nem mondtad, hogy neked mentek kinn a pályán?- ült le az ágyam szélére.
-Annyira el voltál foglalva azzal, hogy nem akartalak zavarni, holmi apróságokkal.-vágtam be a durcát.
-Ez nem igaz. De ha te így látod akkor sem Luke-tól kellene megtudnom. El kell mennünk az orvoshoz.
-Dehogy megyek. Semmi bajom. Úgy is azt fogja mondani enyhe agyrázkódásom van. Inkább pihenek.-apa csak nagyot sóhajtott és megingatta a fejét. Felállt és kiment, majd visszaszólt egy mondat erejéig.
-Holnap elmegyünk közösen ebédelni, légy kedves. Nem sokára visszajövök, csak elviszem Mimit haza.- "Már megint ez a Mimi." forgattam a szemem. Körübelül ismerik egymást nyár eleje óta és most kell szólnia róla?? Why?? Meg ráadásul holnap közös ebéd. A nap további részében az ágyat nyomtam és közben az ujjaim gyorsan nyomogatták a billentyűket a telefonomon, mert SMS csatát folytattunk Luke-l. Nem tagadom, sikerült lefogyasztanom az összes pénzt a mobilomról, se baj megérte. Legalább addig is elfelejtettem az általam szörnyűségesnek képzelt helyzetet. De bekövetkezett. Eljött ez a nap, ez az óra. 2010. augusztus 31. fél tizenkettő. Kinn álltunk a kocsiparkolóban apával és vártuk a "hárpiát". Végül megjelent. Kis tűzvörös combig érő dresszben, haja pedig összeborzolva kanyarodott a vállára. Azt hittem ott esek össze. "Negyven évesen felvesz egy ilyen kirívó ruhát, mégis mit vétett az emberiség??" Elmélkedtem és közben fel sem tűnt, hogy mellette jön valaki.
-Szia.-köszönt unottan.
-Szia.-kaptam fel a fejem a köszönésre.
-Calum Hood.-mutatkozott be és ekkor láttam csak igazán az arcát.
-Danierys.-bólintottam. Ezen is túl estünk. Az ebéd mondhatni néma csendben ment. Calum meg én nem társalogtunk, hisz mégis miről?! Nem volt szimpatikus, egy. Kettő eléggé zavart, hogy apám egy számomra idegen nővel szimpatizál.
-Gitározok.-mondta halkan Calum.
-Ahha, jó.-mondtam reflexből.
-Nem érdekel mi?-nézett mélyen a tányérjába. "És erre mit válaszoljak, legyek kedves vagy inkább őszinte?! Úgy döntöttem adok neki esélyt és kedves leszek."
-Gitározol, az jó.-tettetem az érdeklődést.-Mióta?-érdeklődtem miközben nem érdekelt.
-Már 6 éve.-dicsekedett.
-Azta.-lepődtem meg igazából. Egész jól belemelegedtünk a beszélgetésbe, mikor Mimi idegesen felállt az asztaltól.
-Szánalmas!-sipítozta.-Gyere Calum! Nem érdemelnek több percet.-hátra dobta szemébe lógó szőke tincseit és kirángatta szegényt az étteremből.
-Írok!-suttogta Calum vissza. Mire én bólintottam és átültem apa mellé és megveregettem a vállát.
-Ugyan, ez csak egy liba.-tettem a szomorúságot, mert kimondhatatlanul örültem, hogy elment. Apa csak a fejét fogta és néha-néha megingatta. Eztán csak egy csendes TV előtt ülök este következett, majd valami furcsa módon apa lefeküdt tízkor én pedig fogtam magam és beültem a gépbe. Egyszer csak elmosolyodok. Nem tudom miért, de elmosolyodtam. Megláttam ahogy skypeon hívnak. Igen ettől lehetett. Mivel nem más mint Luke hívott.
-Haliii!-kiabáltam a mikrofonba.
-Ezek szerint jól vagy most már.-és bekapcsolta ő is a kameráját.
-Igen.-néztem mélyen a kamerába.
-Mi van veled egész nap nem bírtalak elérni.-húzta fel a szemöldökét.
-Hát, hosszú történet.-mélyedtem el egy pillanatra.
-Ráérek.-válaszolta puszta egy szerűséggel, én pedig belekezdtem a hosszú, nagyon hosszú monológomba.
-Értem.-válaszolta teljesen lefagyva.
-Na jó, én most megyek álmos vagyok.-és ásítottam egyet. -Holnap.
-Aludj jól!-mosolygott és csillogó szemekkel tekintett a kamerába. Gondolom már ő is fáradt volt, hisz hosszú volt ez a nap.-Egy percet még!-szólt ijedten, mert azt hittem kinyomtam a beszélgetést.
-Mond.
-Holnap...Sátor is kell?-mondta félénken és gondoltam, hogy ebből már jó nem sülhet ki.
-Ha nem akarsz, szabad ég alatt aludni.
-Akkor kinn alszok, mert nekem, nincs.-tört le.
-Ahj, mért nem ezzel kezdted? Nyugodtan "lakhatsz nálam".-kacsintott, de volt egy olyan érzésem, hogy ő is erre a válaszra számított.
-Köszönöm, köszönöm és köszönöm.-hálálkodott.
-Nehogy többször megköszönd, mert akkor visszavonom amit mondtam. De most már tényleg megyek, ha nem akarom, hogy reggel úgy nézzek ki mint egy mosogatórongy. Tudod mindig fontos az első benyomás.-vigyorogtam karikás szemekkel.
-Rendben, akkor holnap. Szia.-ért véget a beszélgetés.
Kedves naplóm! Ez a zűrös nap után nem csodálkozom, hogy amint letettem a fejem elaludtam. Éjjel a táborról álmodtam és a fejemben mindent elterveztem mi hogy fog történni, de szerintem ez meg sem fogja közelíteni a valóságot. Egy nagy kalappal a holnaphoz és most már JÓ ÉJT!!! ;)



UI: Nagyon sajnálom, hogy kicsit megkésve raktam fel az új rész, de technikai gondok adódtam. Köszi a megértést. Köszönöm, hogy elolvastad. :))