-->

2014. február 19., szerda

Gólya szívatás

Kedves naplóm!
A délelőtti kaland után egy kicsit enyhébb este következett. Délután elkezdődtek a gólya szívatások. Kijöttek a harmadikosok és a negyedikesek is, csak azért, hogy minek lepjenek el különböző számukra poénos, nekünk már kevésbé, feladatokkal. Kettő körül volt a fogadásuk, igen még nekünk kellett vendégül látni őket, és ha ez még nem lenne elég, a sátrainkban fognak aludni!
Már mindjárt az elején beforrósodott a hangulat és a nagyok már el is kezdték a szívatást. Volt, hogy valamelyik gólyának le kellett térdelniük, csak azért, hogy élő lábtámasz legyen. Szerencsére minderről lekéstünk, de ez miatt nekünk kellett a 'rabszolga tartóinkat' etetni. "Na jó ez fura."- nevettem magamba és betömtem egy barna hajú srác szájába a muffint. Miután vége lett a fogadásnak kaptunk egy kis időt, hogy újból felkészüljünk a következő feladatokra. Ez után jött csak a java. Bella hajába mézet csöpögtettek és rászórtak még falevelet is ráadásképp. "Testhez álló büntetés, legalább megtudja milyenek a dolgok mikor nem rózsaszín szemüveg mögül nézzük a világot."-elmélkedtem és ez közben eltalált egy festékkel töltött lufi.
-Na jó ez túlzás nem?!-hisztiztem be.
-Ez még semmi.-kaptam a választ ugyan attól fiútól akit etettem.
-Hát ok!-vettem lazára a dolgot. Majd végig néztem a többieket, hogy ők hogyan szenvednek. Luke sétált felém és már messziről lehetett hallani a vidám nevetését.
-Ha ezt kihagytam volna.-kacagott-Egy életen át bántam volna. Ó, ez a tiéd.-és hozzá vágott a fejemhez egy tojást.
-Azt hittem mi együtt vagyunk nem pedig ellen.-nyúltam kicsit undorodva a hajamhoz, majd amit letudtam szedni onnan visszadobtam egy kicsit kancsal módon.
-Tudod, ezt nem bírtam kihagyni.-és kicsit sem feltűnően, á kicsit sem, a hajába túrt, hogy észre vegyem, hogy ő neki is tojást nyomtak a fejébe, mire én csak nevetve megingattam a fejem.
-Hahaha.-és ott hagytam, hogy érdeklődjek Hannah-tól. Őt is épp a legjobb pillanatba kaptam el. Hárman fogták le és festették ki elég kirívó színekkel.
-Jól áll a vörös rúzs.-fogtam a hasam a nevetéstől mikor megláttam a vég kifejlett sminkjét.
-De vicces valaki. Na mesélj merre bolyongtál reggel Luke-l.-és a nevet jól kihangsúlyozta.
-Hagyjuk! És semmi különöset. Hogy elkerüljed az fantáziálást megsúgom, CSAK barátok vagyunk!!
-Ahha.-hagyta rám.
-Naa...arról van szó...
-Várj! Teljesen piros vagy. Jól vagy?-aggódott, de ha nem vágott volna bele akkor már rég tudná.
-Akkor az miatt.-mosolyodtam el.- Nem tudod, ki az a srác, ott a fa alatt. Abban a szürke pólóban.-tekintettem a fiú felé.
-Ú... akkor ne mond tovább világos minden-karolt belém és egyre izgatottabb lett.
-Helyes.-bólogattam.
-Mikor mondod el neki? Vagy mondjam el én?-és már indult is felé.
-Normális vagy?-ráztam meg-Ne hogy el merd neki mondani!
-De akkor, hogy tudja meg?-értetlenkedett
-Sehogy?!-vontam fel a vállam.
-Ok.-hangolódott le és keresett helyettem egy másik társaságot. "Na jó, akkor erről is ennyit. " És a sötétbe bámulva vártam a következő akciójukat a kedves vendégeinknek. De csak nem támadtak. Kezdett a nép lecsöndesedni és lassanként szivárogtak aludni. Ma este szabad ég alatt kell álomra hajtani a fejünket mert a nagyok kitúrtak a helyünkről. Visszasétáltam én is a sátramhoz, hogy kicuccoljam a hálózsákom, de meglepődve tapasztaltam, hogy nem tanyázik benne senki. Ezt figyelmen kívül hagytam és kivittem a hálózsákom és húztam ki az ajtón, mikor egy ismerős hangot hallottam meg.
-Azt hittem soha nem jössz ki.-és szembe kerültem azzal a sráccal akinek még mindig nem tudtam a nevét.- Aludhatok itt?-mosolygott rám és kicsit elmélyedtem a szemeiben.
-Ott alszol ahol akarsz. Ti választotok, hisz nekünk most nem lehet ellenvetésünk.-mondtam mogorván
-Jó, hogy ezt mondod, mert ha nem ezt kaptam volna válaszul, akkor büntetés lett volna. De végül is ha igent ha nemet mondasz akkor is bementem volna.-húzott egy vigyort az arcára és beköltözött. Csak pislogtam magam elé és belül úgy lüktetett a szívem mint még eddig soha. Csillogott a szemem az örömtől, még ha megszerveztem volna se sikerült volna jobba. Feldobva rohantam a többiekhez, és letelepedtem közéjük. Jó páran már aludtak, biztos lefárasztotta őket a sok szívatás. 
-Csak, hogy itt vagy merre jártál?-ült fel Luke.
-Csak kicsit feltartottak.-vontam vállat
-Ki volt az, majd móresre tanítom.-keménykedett, de tudtam, hogy nem gondolta komolyan.
-Nem hinném, hogy bírnál vele.-nevettem
-Dehogy nem!-erősködött
-Jó-jó. Akkor holnap megmutatod.
-Hogy holnap? Hát akkor nem érek rá.-vonult vissza. Ennyit az én bátor haveromról.
-Dani.-fogta meg a kezem, amivel kicsit kínos helyzetbe hozott.-Mondanom kell valamit.
-De diplomatikus vagy.-néztem rá elkerekedett szemmel.
-Mikor az első percben megláttalak, azonnal beléd...pff...Nem megy.-nevetett hangosan, hogy a fél tábort felriasztotta.-Bocsi, csak azt kaptam feladatnak, hogy valljak szerelmet egy lánynak és tudom, hogy te nem haragszol meg ilyeneken. 
-Huh! Már kezdtél megijeszteni.-könnyebbültem meg.-Jól gondoltad, csak egy egyszerű poénként kell felfogni.
-Akkor jó.-szorította meg a kezem majd utána elengedte.-Jó éjt. Hallod egy jó tanács, kelj fel kicsit korábban, mert valamire készülnek.-kacsintott rám és lehunyta a szemét.
-Jó.-suttogtam és a példáját követve én is becsuktam a szemem, de aludni, nem tudtam, csak az "Anonymus" barna hajú srácra tudtam gondolni.
Kedves Naplóm!
Így végződött a negyedik nap! Nem tudom mi van velem. Ilyet még nem éreztem soha. De aghr! Most mennem kell! Holnap korán kell kelni! Jó éjt! xx

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése