Délelőtt változatos módon szabadprogram volt, így mi úgy határoztunk, hogy alszunk. Nagyon érdekes egy program volt. A késői lefekvések kicsit leszívták az energiánkat, így valahogy pótolnunk kellett. Nagy nehézen sikerült visszatölteni a lefogyott energiát és már délben újra hiperaktívság környékezett. Ebéd után bejelentették, hogy elmegyünk csónakázni. Csak mégis hol? Akkor még fogalmunk sem volt arról, hogy a túl a házakon, alig száz méterre egy tó található. Hamarosan erre is fény derült. Az idő kissé hűvösnek bizonyult ezért fürdőruha felé még egy zártabb felsőt vettem, jó tudom hogy hajózni megyünk, de az vízen van és hátha fürdünk. Ugyanezt gondolta Luke is, de azzal a különbséggel, hogy ő nem vett felé semmi. Ő tudja. Nagy boldogan mentünk a gyülekező helyre, ahol sikerült ezt a boldogságot is lerombolniuk ami eddig nekünk volt.
-Nincs fürdés! Luke öltözz fel rendesen.-parancsolt rá Mrs. Becker tanárnő.
-Hogy vizes legyen a ruhám, na nem.-szólt vissza, de a tanár ráhagyta a dolgot.
-Nem kell ennyire menőnek lenni.-rombolta le Hannah Luke egóját.
-Nem kell beleszólnod.-vágott vissza neki, és ezekből ítélve nem a legnagyobb puszi pajtások.
-Csak szóltam, mert egyszer még bajba kerülsz miatta.-folytatta Hannah a vitát.
-Az meg nem a te dolgod.-forgatta a szemét Luke én pedig nem bírtam, hogy a két úgy mond legjobb barátom vitázik.
-Na jó. Fejezzétek be! gyerekesek vagytok.-álltam kettőjük közé.
-Rendben.-hangzott a válasz.-Leszel velem egy csónakba?-kaptam a kérdést két felől.
-Igen.-mondtam egyszerűen, nem gondolva bele, hogy még ebből is vita lesz.
-Ez most kinek ment?-kérdezte Hannah.
-Egyértelműen nekem mondta.-szólt közbe Luke, és megkezdődött egy újabb vita. Míg én kénytelen voltam felvilágosítani őket, hogy hárman kell lenni egy csónakba így nem kell választanom. A csónakba én ültem középen, nehogy valamelyik belelökje a másikat a tóba. A csónakázás amilyen jól indult, úgy is végződött be. Eleinte simán ment minden, míg nem jött szóba a zene. Két gitáros kereszt tüzében én csak csendben ültem és az éghez fohászkodtam, hogy fejezzék be. Egyszer csak a csónakunk megáll, mivel én nem tudok evezni egyedül.
-Na jó, most elegem van.-kiabálta Luke és az arca teljesen lángba borult, és a csónak eléggé megingott. Önfeledten felállt a csónakban és adott egy pofont az előttem ülő Hannahnak. Szegényt elég váratlanul érte, így kicsit előre bukott.
-Utállak!-sipított és összefonta a karjait. Szerencsére ezzel vége is lett a viszálynak egy időre. Csendben eveztünk és egy ártatlan hangot sem ejtettünk ki. Mikor végre vége lett ennek a kínos csónakázásnak, én voltam az első aki partra szállt, na nem azért mert tengeri beteg vagyok meg hasonló, csak annyira elegem lett úgy az egész mindenből. Nem hiszem el miért kell elrontani más napját. Lehet fel sem tűnik nekik, hogy ezzel nem egymásnak ejtenek sebet, hanem annak aki a legközelebb áll hozzájuk, jelen esetben én. Puffogva elszaladtam és arról fogalmam sem volt merre. Amikor nem hallottam a tábor zaját, megállapodtam és leültem a zöld fűre és elmélkedtem, hogy mi? Én sem tudom. Tépkedtem magam mellett a füvet és magam elé dobáltam, puszta unalom űzésképp. "Talán feltűnt nekik, hogy nem vagyok ott?! Vagy az, hogy eljöttem?" gondolkodtam, mikor valaki megölelt hátulról.
-Halálra ijesztettél. Mért nem szóltál, hogy eljössz?-hallottam Luke hangját, és leült mellém.
-Az jó. Mért nem szóltam. Csak gondolkodj el!-és felállni készültem, de ő visszarántott.
-Jó, tudom, hülyén viselkedtem, de nem veled, hanem azzal.-itt célzott Hannah-ra.
-De, attól még sikerült elrontani a délutánt.
-Jaj! Ne csináld ezt. Kárpótollak. Ígérem.-mosolygott rám.
-Kisujj eskü?-nyújtottam felé az ujjam.
-Eskü.-és összekulcsoltuk a kisujjainkat.
-Hallod, milyen igazságtalan volt, hogy nem úszhattunk a tóba.-háborodott fel Luke.
-Ja, ahogy mondod. Pedig biztos lennék benne, hogy mindenki élvezte volna.-helyeseltem én is.
-Tudod mire gondolok.-csillant fel a szeme, annak jeléül, valami rosszban sántikál.
-Na mond.
-Elmegyünk fürdeni?-nézett rám teljes komolysággal.
-Tudod, hogy ha fürödni mennénk, akkor sem mehetünk együtt mert máshol vannak a tusolók, és én meg már fürödtem, de ha arra célzol, hogy büdös vagyok, akkor csak annyi, hogy "kösz".
-Hogy mi??-nézett rám elkerekedett szemekkel.-Nem, azt hiszem nem érted. Semmi ilyenre nem gondoltam, se céloztam, hogy mondhatsz ilyet, finom eper illatod van.-hát jó, ha ez most bók volt.-A tóba, fürdeni.-artikulálta.
-Ó, hát persze.-bólogattam hevesen.-Indulhatunk azonnal.
-Jó, jó de halkan.-intett csendre. Kilopóztunk az éjben és lesétáltunk a tóhoz. A víz még langyos volt, és milyen kellemes volt belemerülni. Kicsit úszkáltunk, és fröcsköltük egymást. Egyszer csak Luke eltűnt mellőlem. Ijedten néztem szét, de sehol senki. Egyedül a tóban, azután, hogy a barátom eltűnt a tudatomban, nem volt jó érzés. Riadt szemeim a vizet fürkészték és remegő ajkaim egy gyakrabban Luke nevét kiáltották, de hiába, sehol senki. Durván tíz percnyi keresés után a bennem lakozó sírás kitört. Zokogtam és fogalmam sem volt arról mitévő legyek, de ekkor előbukkant Luke.
-Basszus! Hova tűntél?-borultam a nyakába.-Bocsi, csak elhagytam a karkötőm és azt kerestem mindhiába.-mentegetőzött.
-Igen, de akkor miért nem tudtál válaszolni, mikor hívtalak.
-Nem hallottam.-és az arca elfehéredett.
-Mi az?-rémültem meg.
-Akadt egy kis probléma.-és erre a kijelentésre még fehérebb lett.
-Mond már végre, ne legyél pont most sejtelmes kedvedben.-löktem meg.
-Csak az, hogy ez a partszakasz teljesen ismeretlen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése