2010. szeptember 1. Még mindig az első nap.
Nagy nehezen rávettük magunkat, hogy elmenjünk vacsorázni. Sikerült pont akkor mennünk mikor mindenki, így elkerülhetetlenné vált a plázacicák nyafogós szövege. Kivettük a tálcákat, majd megpakoltuk egy-egy szelet kenyérrel és almával. Nem volt nagy választék. Fordultam meg és szembe találom magam egy szőke magassággal.
-Ti együtt vagyok?-kérdezte Bella nyafogós hangon.
-Nem.-vágtuk rá egyszerre.
-Hát nem úgy látszik.-csavarta ujja köré a haját és fújt egy rágó lufit.- Akkor Luke, megadom a számom.-hajtott Bella a mellettem feszengő srácra.
-Tudod, igazán nem szükséges.-próbálta Luke lerázni.
-De-de.-és nem engedett a huszonegyből.-Itt is van.-nyomott egy rózsaszín színű cetlit Luke tálcájára, majd sietve elment.
-Na ez fura volt.-mondta Luke a "tipikus megrökönyödök" hanglejtéssel.
-Örülj már.-néztem rá és leültem a legközelebbi szabad asztalhoz, velem szemben pedig ő.
-Mért örüljek ennek?-és összegyűrte a papírt.-Mikor nekem nem kell.-és némán elkezdünk enni. Mikor megelégeltem a hallgatást és a vacsival is végeztem, rádobtam az alma csutkát Luke tálcájára.
-Ne legyél morci, csak nem értem mért nem örültél ennek a dolognak. Jó mondjuk sok mindet nem értek a fiúk kapcsán, de nem tehetek róla.
-Ha te lettél volna ebben a helyzetben akkor értenéd.-dobta vissza a maradékot.
-De nem voltam.-dobtam oda és azonnal fel is álltam nehogy lehetősége legyen rám sózni. Ezt jól is gondoltam, mert ezt nem tudta, de mást igen. Néhány perc leforgása alatta ruhámból csöpögött a víz, hogy miért? Csupán azért mert a nyakamba kaptam egy "kis" hideg vizes frissítőt. Kellett is nekem. Fogtam a poharam és teletöltöttem vízzel, majd Luke fejére öntöttem. Mikorra sikerült eláztatni az egész étkezőt,a tanárnő is felfogta, mit tettünk. Mint máskor is megkaptuk a büntetést. Szerencsére, csak "sátor fogságot" kaptunk, ha létezik olyan, mert nem vehettünk részt az esti programban, de viszont sikerült megúszni az étkező felmosását.
-Ezt is megcsináltuk.-nevettet Luke hangosan.
-Te!-helyesbítettem, ki.-Ha nem öntesz le akkor nem lennénk büntetésben.
-Ha nem öntöttél volna vissza, akkor.-vágott vissza.
-Jó jogos.
-Nézd a jó oldalát, nem kell jó pofizni azokkal.-vette elő a pozitív oldalát. Ez idő alatt elértünk a sátorhoz. Bemásztam és kizártam a hálótársam, mert azért csak nem váltom át előtte a ruhám.
-Bejöhetsz.-kiabáltam ki és előkotortam a telefonom, ami egy újabb küldetés, mert nem tudtam hova pakoltam be. Mire végre meglett, meglepődve néztem a kijelzőre, mert egy hívásom sem volt, ezek szerint apának sem hiányzom.-Aghr!-mérgelődtem.-Mi az?-nézett rám Luke ijedten.
-Semmi csak nincs wifi. Meghalok!!-tettem a hattyú halálát,
miközben köztudott, hogy nem szorulok internetre.
-Ennyire kocka nem lehetsz.-borzolt bele a hajamba.
-Nem is vagyok!-feleltem hegykén.
-Akkor?-nézett rám értetlenkedve.-Na jó nem tudom mire megy ez ki, de itt az én telefonom, van rajta mobilnet.-vágta hozzám az igen értékes telóját. Igazából, nem tudom mért kértem és mért akartam pont akkor világot váltani azzal, hogy ebben a hónapban másodszor felmegyek a közösségire, de én magam sem értem nem, hogy más.-Ki az?-érdeklődött, mert az arcomra mosoly kúszott.
-Csak Calum.-ingattam meg a fejem. Mire ő kicsit lehangolva bólogatott.-Tudod az a srác akiről meséltem. Ne aggódj nem az esetem, csak jóban vagyunk.-vetettem egy fél pillantást rá és visszameredtem a képernyőre. Bár nem értettem, hogy mért hangolódott le majd dobódott fel alig két perc leforgásával.-Amn, kösz.-adtam neki vissza.
-Nincs mit.-válaszolt lazán.-Na akkor most játszunk kérdezz feleletet.
-Oké! Kérdezz.-mentem bele azonnal.
-Fiúk?-kérdezte és a kérdésével kicsit meglepett.
-Vannak.-hisz értelmetlen kérdésre értelmetlen válasz.
-Nem mondod?!-nevetett.-Tudod hogy kérdeztem.
-Jaaa.-esett le-Hát nincsenek. Volt, még mikor úgy tizenegy lehettem. Kemény három hónap. De túl hülye volt, más lányokkal "barátkozott".-mutattam nagyba az idéző jelet.-De mondom tizenegy voltam.
-Mekkora egy... Na kíváncsi vagy az enyémre is.
-Nem.-és figyeltem a reakcióját, ami igen érdekes volt.-Na mond már, persze, hogy érdekel.
-Jó, mert nekem nem volt. Vagy az óvodai is annak számít?-dőlt hátra a matracára.
-Az nem tudom.-dőltem én is le.-Na, kérdezz.
-Ideál?-nem tudom mit szívott, de nagyon a témára van kattanva.
-Pff...Legyen vörös, zöld szemű, gitározzon és hívják Ed Sheeran-nek.-ábrándoztam.
-Elég válogatós vagy.
-Nem is csak vannak kikötéseim. Na és a tiéd.
-Ne szőke.-és a magánhangzókat jól megnyomta.-Legyen kedves és lehessen vele jókat nevetni.
-Hát ez tényleg nem sok. Kedvenc tantárgy?
-Ez mégis, hogy jön ide? Amúgy matek föci.
-Nem tudom honnan jött. Nekem biosz, meg töri.
-Valaki az osztályból?-tértünk vissza Luke által az eredeti témára, ami nekem nem volt valami testhez álló dolog.-Nincs.- és megsóztam egy olyan tekintettel mint a "milyen helyes fiúk vannak az osztályban".
-Jó csak kérdeztem.
-Neked?-érdeklődve tekintettem rá.
-Talán.-és elmélyedt a sátrunk tetejében.
-Ésss?-ültem fel érdeklődő tekintettel.
-Kedvenc kaja?
-Nem válaszoltál.
-Mert én sem tudom.-ült ő is fel.
-Jó-jó, csak kérdeztem.-nevettem.-A kedvencem amn... a PALACSINTA!!-sipítottam.
-Adj egy ötöst, nekem is.-erre mindketten elnevettük magunkat. Így folytatódott az este többi része. Csak úgy csattogtak kettőnk között a kérdések és a válaszok. Majd úgy éjfél után elnyomott minket az álom.
Kedves naplóm! Ezzel véget is ért az első nap. Mit már megszoktuk büntetés, ami nem is volt annyira vészes, sőt szórakoztató, mert fogadni merek a többiek nem érezték magukat ilyen jól. Most megyek holnap írok, jó éjt! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése