Megkezdődött

2010. szeptember 8. az iskola első napja. Körülbelül elsikerült hajnali háromkor aludni, így bő három órás alvással kezdtem meg az évet. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy egy lajhár is élénkebb volt nálam. Táskákkal a szemem alatt keltem és sehogy sem tudtam eltüntetni őket. Nem tudom csak én vagyok ennyire nyomott?? A fiúk le-föl rohangálnak a szobám és nappali között és valami "űrlény riadót kiabálnak." Ez szerintetek normális? Itt vannak tizenöt-tizenhat évesen és ezt csinálják, kész bölcsőde.
Nagy nehezen lecsoszogtam a konyhába, feltankoltam kajával és majd nem szívrohamot kaptam. Azt hittem a tegnapi filmből megelevenedett az egyik rémség mikor megláttam Mimit smink nélkül. A haja szerteszét állt és az arca a smink nélkül mint egy zombi.
-Negyed nyolc!-kiabálta apa.-Haladjatok mert elkéstek!
-Jesszus!-kaptam fel a fejem, mert még pizsamában álltam a szobám közepén és azon gondolkodtam mit vegyek fel. Végül egy póló és egy cicanadrág mellett döntöttem. Végre elkészültem, de a többiek sehol. És még azt mondják, hogy mindig a lányokra kell várni. Kinn álltam a ház előtt a hátamon a táska és vártam, idegesen fürkésztem a környéket, mert már fél nyolc volt, és amíg elgyalogolunk a suliba az nem öt perc. Hála az égnek! Lépett ki Luke a szomszédból, és már messziről feltűnt szőke felzselézett haja.
-Hol voltál eddig?-tettem a szemem elé a kezem mert a reggeli nap belesütött a szemembe.
-Dolgom volt.-vonta meg a vállát, és megindult.
-Ja, biztos a hajaddal voltál elfoglalva.-csipkelődtem
-Ellentétben veled.-nevetett. Ahogy így mentünk, megállt mellettünk valaki egy robogóval. Hirtelen nem láttam kit rejt a sisak, majd végül erre is fény derült.
-A kis mázlista.-vágtam ezt a mondatot Calum-hoz aki büszkén ült az új motorján.
-Mert azt hiszed annyira jó volt nyáron a motor vizsgával szórakozni?
-Nem, de meghozta azt a "fáradtságot".
-Hát meg.-megszólalt a motor hangja és elsüvített mellettünk, mi pedig ámulva néztünk utána. Némán ballagtunk a suli fele, míg végül megérkeztünk. Három emeletes, kifakult sárga színű "börtön", ahová senkinek sincs kedve bemenni, ezért van mindig előtte óriási tömeg. Megszólalt egy nyekergő hang. (elméletileg ez lenne a csengő) Szerencsére még csak a jelző volt, így volt negyedórám megkeresni a szekrényem. Hála az égnek Luke-nak és nekem két különböző helyen volt a szekrényünk, így el kellett válnunk, s egyedül bolyongtam a hatalmas összevissza folyosókon. Nagy sokára megtaláltam. Egy zöld szekrénysoron volt az én 23-om. Épp pakoltam bele mikor meghallottam azt az átkozott csengőt. "De jó! Ez is megkezdődött." gondoltam magamba és megindultam a fizika előadóba. Igen ezzel a nagyszerű órával kezdtem meg a sulit. Gyorsan eltaláltam ide mert nagy betűkkel ki volt írva: FIZIKA ELŐADÓ. BELÉPÉS CSAK TANÁRI FELÜGYELETTEL!"
-Ülsz mellém.-jött hozzám Luke és kiskutya szemekkel nézett rám.
-Igen.-súgtam neki halkan, mert megérkezett a tanár. Fiatal, sötét hajú, morcos arcú tanár úr, akiről senki nem gondolta, hogy ért-e valamit a gyerekekhez. Ennek ellenére egész jól magyarázott, így nekem is lehetőségem nyílt megérteni ezt a szenzációs tantárgyat.
-Ne menjetek sehová, behozom a kísérleti eszközöket.-mondta és eltűnt a szertárban. "De még is hová mennénk?!"
-Dani, akarsz szórakozni?-hajolt közel Luke
-Már az első nap?-csillant fel a szemem
-Legalább megismerjük hamar az igazgatót.
-Okés.-vágtam egy igen értelmes fejet és meglepődve követettem az eseményeket. Luke csak úgy felugrott az asztalra és elkezdett énekelni, hogy mit? Nem tudom, mert az inkább halandzsa volt mint sem dal.
-Luke! Ülj le gyorsan jön.-és lerántottam magam mellé, még épp időben.-Nem vagy normális.
-Legközelebb te is csatlakozol?-nézett mélyen a szemembe.
-Ki nem hagynám.-nevettem a keletétől kicsit hangosabban és ez miatt minden szem rám szegeződött. A zavaromból a kicsöngő rázott fel. Vége az első, órának még van öt. Következett a Biosz óra, ami tűrhető volt, mert mondhatni ez a kedvenc tantárgyam, majd utána egy uncsi matek és egy tesi. Tesi után pedig egy irodalom és egy ének. Ezek közül csak az ének volt jó. Bár jónak azért az sem mondható. Az ének tanár egy alacsony kedves nő, gyenge idegrendszerrel. Az órán egyénileg vagy párban mindenkinek kellett énekelni. Addig nem is volt gond míg nem én jöttem. Elpirosodva pislogtam a tanárnőre ő pedig vissza rám. Végül a padtársam felállt és mondta, hogy szívesen énekel velem. Összenéztünk Luka-l és nekikezdtünk. Hangosan belevágtunk a dal közepébe ami valahogy így hangzott: "Áj bilív áj ken fláj". Nem túlzok, de amint ez a mondat elhangzott a tanár azonnal leültetett. Pedig nem is voltunk rosszak. Sőt Luke-nak olyan jó hangja van, hogy az utánozhatatlan, persze ezt most jó értelemben mondom. Bár ha belegondolok a dalválasztással lehetett a probléma. Eltelt egy óra azzal, hogy mindenkit végig hallgattunk. Luke-l szakadtunk a röhögéstől, azon hogy egyesek, hogy énekelnek. Tudom ez nem volt szép dolog, de nem tehetek róla. "Mehetünk végre haza!" hallottuk az osztálytársak örömteli kiabálását, de mi csak szomorúan felsóhajtottunk, mert tudtuk, hogy ránk még a munka vár. Megebédeltünk és megkerestük az ügyeletest, aki egyből haza küldött, hogy hagyjuk őt ezzel békén, ő nem foglalkozik ilyennel. Majd holnap kezdjük el a közmunkát. Gyorsan el is hagytuk az iskolát, nehogy meggondolja magát. Negyed háromkor már otthon is voltunk.
-Szia.-ölelt meg Luke köszönésképp, amit én is viszonoztam és megtoldtam egy "szia"-val.
Kedves naplóm!
Ez lett volna a suli első napja, így visszatekintve nem is volt annyira vészes, de azért most kopogom le. Még egy hetet végig kell vészelni és hétvége. Most kezdődött el a suli, de már alig várom, hogy vége legyen. Normális? Persze!! Most megyek, még meg kell csinálnom a matek leckét. Fantasztikus! Majd később írok. (:

Nagyon köszönöm a desinget Molly.C-nek és a blogjának: http://mollykerdez.blogspot.hu/ 
Nagyon nagyon nagyon tetszik :))