2010.augusztus 31. Pár napja még csak gondolni sem mertem volna, hogy egy egyszerű deszkás balesettől az utolsó napokat ágyban töltöm. De még ha ennyi nem lett volna elég.
Majd széthasadt a fejem de le kellett mennem jó pofizni. Nem mondtam el a fájdalmam, hisz mért untatnám őket a problémáimmal, így csak mosolyogtam tettetve.
-Szia kicsim. Remélem nem unatkoztál . Gondoltam elviszem Mimit moziba. Még nem is meséltem neked róla, mert úgy gondoltam majd személyesen megismeritek egymást.-mesélte és közben bemutatott minket egymásnak. Történt ez még a gördeszkás baleset napján. Másnap reggel kivel találtam szembe magam? Pontosan. Mimivel. -.- Mivel a közelségét sem bírtam elviselni ezért visszavonulást indítottam a szobámba. Kicsivel később apa jött be a szobámba.
-Mért nem mondtad, hogy neked mentek kinn a pályán?- ült le az ágyam szélére.
-Annyira el voltál foglalva azzal, hogy nem akartalak zavarni, holmi apróságokkal.-vágtam be a durcát.
-Ez nem igaz. De ha te így látod akkor sem Luke-tól kellene megtudnom. El kell mennünk az orvoshoz.
-Dehogy megyek. Semmi bajom. Úgy is azt fogja mondani enyhe agyrázkódásom van. Inkább pihenek.-apa csak nagyot sóhajtott és megingatta a fejét. Felállt és kiment, majd visszaszólt egy mondat erejéig.
-Holnap elmegyünk közösen ebédelni, légy kedves. Nem sokára visszajövök, csak elviszem Mimit haza.- "Már megint ez a Mimi." forgattam a szemem. Körübelül ismerik egymást nyár eleje óta és most kell szólnia róla?? Why?? Meg ráadásul holnap közös ebéd. A nap további részében az ágyat nyomtam és közben az ujjaim gyorsan nyomogatták a billentyűket a telefonomon, mert SMS csatát folytattunk Luke-l. Nem tagadom, sikerült lefogyasztanom az összes pénzt a mobilomról, se baj megérte. Legalább addig is elfelejtettem az általam szörnyűségesnek képzelt helyzetet. De bekövetkezett. Eljött ez a nap, ez az óra. 2010. augusztus 31. fél tizenkettő. Kinn álltunk a kocsiparkolóban apával és vártuk a "hárpiát". Végül megjelent. Kis tűzvörös combig érő dresszben, haja pedig összeborzolva kanyarodott a vállára. Azt hittem ott esek össze. "Negyven évesen felvesz egy ilyen kirívó ruhát, mégis mit vétett az emberiség??" Elmélkedtem és közben fel sem tűnt, hogy mellette jön valaki.
-Szia.-köszönt unottan.
-Szia.-kaptam fel a fejem a köszönésre.
-Calum Hood.-mutatkozott be és ekkor láttam csak igazán az arcát.
-Gitározok.-mondta halkan Calum.
-Ahha, jó.-mondtam reflexből.
-Nem érdekel mi?-nézett mélyen a tányérjába. "És erre mit válaszoljak, legyek kedves vagy inkább őszinte?! Úgy döntöttem adok neki esélyt és kedves leszek."
-Gitározol, az jó.-tettetem az érdeklődést.-Mióta?-érdeklődtem miközben nem érdekelt.
-Már 6 éve.-dicsekedett.
-Azta.-lepődtem meg igazából. Egész jól belemelegedtünk a beszélgetésbe, mikor Mimi idegesen felállt az asztaltól.
-Szánalmas!-sipítozta.-Gyere Calum! Nem érdemelnek több percet.-hátra dobta szemébe lógó szőke tincseit és kirángatta szegényt az étteremből.
-Írok!-suttogta Calum vissza. Mire én bólintottam és átültem apa mellé és megveregettem a vállát.
-Ugyan, ez csak egy liba.-tettem a szomorúságot, mert kimondhatatlanul örültem, hogy elment. Apa csak a fejét fogta és néha-néha megingatta. Eztán csak egy csendes TV előtt ülök este következett, majd valami furcsa módon apa lefeküdt tízkor én pedig fogtam magam és beültem a gépbe. Egyszer csak elmosolyodok. Nem tudom miért, de elmosolyodtam. Megláttam ahogy skypeon hívnak. Igen ettől lehetett. Mivel nem más mint Luke hívott.
-Haliii!-kiabáltam a mikrofonba.
-Ezek szerint jól vagy most már.-és bekapcsolta ő is a kameráját.
-Igen.-néztem mélyen a kamerába.
-Mi van veled egész nap nem bírtalak elérni.-húzta fel a szemöldökét.
-Hát, hosszú történet.-mélyedtem el egy pillanatra.
-Ráérek.-válaszolta puszta egy szerűséggel, én pedig belekezdtem a hosszú, nagyon hosszú monológomba.
-Értem.-válaszolta teljesen lefagyva.
-Na jó, én most megyek álmos vagyok.-és ásítottam egyet. -Holnap.
-Aludj jól!-mosolygott és csillogó szemekkel tekintett a kamerába. Gondolom már ő is fáradt volt, hisz hosszú volt ez a nap.-Egy percet még!-szólt ijedten, mert azt hittem kinyomtam a beszélgetést.
-Mond.
-Holnap...Sátor is kell?-mondta félénken és gondoltam, hogy ebből már jó nem sülhet ki.
-Ha nem akarsz, szabad ég alatt aludni.
-Akkor kinn alszok, mert nekem, nincs.-tört le.
-Ahj, mért nem ezzel kezdted? Nyugodtan "lakhatsz nálam".-kacsintott, de volt egy olyan érzésem, hogy ő is erre a válaszra számított.
-Köszönöm, köszönöm és köszönöm.-hálálkodott.
-Nehogy többször megköszönd, mert akkor visszavonom amit mondtam. De most már tényleg megyek, ha nem akarom, hogy reggel úgy nézzek ki mint egy mosogatórongy. Tudod mindig fontos az első benyomás.-vigyorogtam karikás szemekkel.
-Rendben, akkor holnap. Szia.-ért véget a beszélgetés.
Kedves naplóm! Ez a zűrös nap után nem csodálkozom, hogy amint letettem a fejem elaludtam. Éjjel a táborról álmodtam és a fejemben mindent elterveztem mi hogy fog történni, de szerintem ez meg sem fogja közelíteni a valóságot. Egy nagy kalappal a holnaphoz és most már JÓ ÉJT!!! ;)
Huh. Ennek szerelmi hàromszög szaga van!
VálaszTörlésHát nem akarok a történet elé menni, de megnyugtatlak szó sincs ilyenről :)
VálaszTörlés